Marci - Évértékelő...

I can't dance, I can't talk. :)

Annak idején úgy kerültem a salsa iskola közelében, hogy munkatársak hívtak, hogy kevés a magas pasi és jó volna ha jönnék én is táncolni…. Mindenféle tánc  és egyéb tudás nélkül jöttem hozzátok és aztán jól itt is ragadtam… :)

A legelső dolog a jó hangulaton és a forró latin táncon kívül, ami, megfogott, pont az első szülinapi szervezkedés volt. Hihetetlen jó volt látni azt a tenni akarást, amit ez a kis közösség véghezvitt… Percről percre érkeztek a felajánlások és a segíteni akarás a titkos kis szövetkezéshez, hogy lepjük meg a Petiéket az iskola születésnapján. A buli is fergetegesre sikerült és Petiék a könnyeiket visszafogva mondtak köszönetet…

Sokan lemorzsolódtak azóta, kiköltöztek külföldre, de a barátság azóta is megmaradt…

Sok szép figurát és koreót megtanultunk, hirtelen haladóssá avanzsáltunk, de legfőképp a jó társaság a hangulatos órák és a szuper közös bulik azok, amik számomra az legértékesebbek. Kriszti és Peti nagyon jó tanár, ember és barát is egyben, tudom, hogy mindig lehet számítani rájuk és próbálom ezt megadni  visszafelé én is.

Amit még kiemelnék: a tánciskolák közötti jó kapcsolat ápolása!

Sajnos én is látom, ahogy széthúznak a társaságok és csak szapulják egymást ahelyett, hogy inkább örülnénk egymásnak és együtt táncolnánk egy jót. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom a Salsa Cubanismo részéről azt, hogy más iskolákkal igyekezzünk jó kapcsolatot, sőt, barátságot kialakítani.

Az országos iskolák összefogása a táborban, a közös bulik szervezése, az eredeti ősi kubai zene szeretete és támogatása (ami  lehet, hogy nem annyira népszerű mostanság) mégis nagyon fontos! Szóval ehhez csak kitartást tudok kívánni és a támogatásomat hozzárakni.

Kívánok az iskolának sok-sok tanulni vágyó diákot és még rengeteg közös szülinapi partyt az elkövetkezendőkben!
Marci

ui:  teljes gőzzel vagyis füsttel előre! :)